A globális károsanyag-kibocsátás és hulladékfelhalmozás jelentős környezeti hatással jár együtt. A környezetünkbe került toxikus anyagok kockázatának csökkentésére alkalmazhatunk biológiai alapú technológiákat, melyek specifikus, a szennyezőanyag bontására, átalakítására vagy akkumulációjára képes mikroorganizmusokat és növényeket használnak fel. A megfelelő körülmények biztosításával, tápanyagok hozzáadásával segíthetjük a lebontó organizmusok működését. A technológiát bioelektrokémiai rendszerrel kiegészítve, akár energiát is nyerhetünk pl. a szennyező szénhidrogének biodegradációjából.

A szennyezőanyagok környezetre gyakorolt hatásának felmérését ökotoxikológiai tesztek segítségével és a szennyezett közeg metagenomikai vizsgálatával végezzük. Különösen fontos ez az újkeletű szennyezők pl. mikroműanyagok vagy napelemek félvezetői esetén.

A környezetvédelem egyik alapvető célja, hogy csökkentsük a hulladék- és károsanyag-kibocsátásunkat, melyet több úton is elérhetünk. Számos gyártási, feldolgozási folyamat hulladékaként megjelenő anyagok nagyon értékesek lehetnek számunkra, ezért is fontos azok hasznosítása, feldolgozása. Az élelmiszeriparban és a vágóhidakon keletkező hulladékanyagok értékes szervesanyag- és biogén elemforrások. Hasznosításukkal elősegíthetjük a mezőgazdaság és egyéb ágazatok (pl. ipari fermentációk, bioremediáció) tápelemigényének pótlását, csökkentve a primer anyagok felhasználását (pl. a hagyományos műtrágyák). Ennek eredményeképpen a környezeti terhelés is enyhül.

A környezetszennyező anyagok (pl. szénhidrogének, műanyagok stb.) jelenléte, a kármentesítés folyamata, de még az újonnan kifejlesztett talajjavító készítmények alkalmazása is befolyásolhatja a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait, amely aztán potenciálisan kihat a biodiverzitásra, biológiai aktivitásra és növényegészségre is. Mindezek a talaj minőségének és egészségének fontos biológiai indikátorai, amelyek szoros összefüggésben állnak egymással. A talaj biológiai paramétereiben bekövetkező változások értékes ökotoxikológiai mutatóként is értelmezhetők, és a segítségükkel megállapítható, hogy a talajba kerülő anyagok miként módosítják az adott ökoszisztéma struktúráját és funkcióit, illetve milyen mértékű kockázatot jelentenek az élő szervezetek számára. Az ökoxikológia egyik fontos feladata a tesztorganizmusok által a környezetbe kerülő vegyi anyagokra adott specifikus válasz (biomarker) detektálása.

Csoporttagok: