– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki arcrekonstukcióval foglalkozzon? Téged mi motivált rá; mikor találkoztál először ezzel a területtel?

– Biológia-rajz szakos tanárként végeztem, az egyetem második évében találkoztam a területtel Dr. Molnár Erika óráján. Akkoriban az országban egyedül Dr. Kustár Ágnes foglalkozott ezzel. Ő szobrászati rekonstrukciókat készített, és kiváló munkáival nagy hazai és nemzetközi elismertségre tett szert. Megfogott, hogy ez egy olyan terület, amely a művészet és a tudomány határmezsgyéjén egyensúlyozik, és eldöntöttem, hogy mindenképpen ezzel szeretnék foglalkozni. Sajnos Ági korai halála miatt már nem volt lehetőségünk szakmai diskurzusra. Eléggé hosszú út vezetett odáig, hogy elérjem, amit akkor elhatároztam. Az Embertani Tanszékre jöttem PhD-zni; ugyan más témából, de meg akartam tanulni az embertani vizsgálatok módszereit, alapjait. A Covid berobbanásakor egyre több online képzés indult, így a doktori kutatás mellett elkezdtem online digitális arcrekonstrukciót tanulni. Ez adta az alapokat, emellé sok szakirodalmat kellett olvasnom módszertanból, illetve tanultam 3D grafikát és animációt is. Úgy látom, a digitális vonal a jövő, egyre több módszer jelenik meg a digitális technikára fókuszálva.

– Mik az előnyei a digitális rekonstrukciónak? Mesterséges intelligenciát használsz a munkád során?

– Én nem használok mesterséges intelligenciát, viszont vannak fejlesztések, amelyeknek célja bevonni az AI-t az arcrekonstrukció-készítés folyamatába. Jelenleg ezek a kutatások nem tartanak ott, hogy azt a minőséget produkálják, mint a manuális munka, viszont azt gondolom, hogy pár éven belül erre sor fog kerülni, és ezen a területen is megkerülhetetlen lesz a mesterséges intelligencia. Sokan azt gondolják a digitális rekonstrukcióról, hogy egy gombnyomás, és a számítógép dolgozik helyettem. Valójában ez a munkafolyamat nagyon hasonlít a szobrászi munkafolyamatra, tehát minden lépés manuálisan történik, azzal a nagy különbséggel, hogy digitális anyagot használok digitális eszközökkel, és azzal a nagy előnnyel, hogy itt jobban ellenőrizhető és javítható folyamat közben a rekonstrukció, mert minden réteget egyesével átlátszóvá tudok tenni. Előny még, hogy változatos a bemutatási lehetőség, a múzeumban egy rekonstruált személyen több korabeli viseletet vagy színkomplexiót meg tudunk mutatni. Például a digitális technikával elkészíthetünk több különböző hajviseletet, és a kiállításon a látogató választhatja meg, hogyan jelenjen meg számára az arc. A mohácsi projekt kapcsán Dr. Haramza Márk (a Janus Pannonius Múzeum munkatársa) segít nekem az efféle részletek elkészítésében. Olyan különböző korabeli hajviseleteket vagy fejfedő viseleteket szeretnénk bemutatni, amit akár hordhattak akkoriban.

– Hogyan választjátok ki a mohácsi feltáráskor előkerülő csontvázak közül, hogy melyeket rekonstruálod?

– A mohácsi tömegsírnál az arcrekonstrukciókhoz eléggé limitáltak a lehetőségek, mivel nagyon rossz állapotban maradtak meg a csontok, hiszen egymásra voltak dobálva a testek a sírban, így összenyomták egymást. Ebből adódóan viszonylag kevés koponyáról lehet rekonstrukciót készíteni. A fő szempont, hogy többletinformációt közvetítsünk. A rekonstrukció egyik célja, hogy a múzeumi megjelenítéskor segítsen az embereknek érzelmileg kapcsolódni az adott egyénhez, és a látogatók el tudjanak mélyedni abban az üzenetben, amelyet a kiállítás át szeretne adni. Így próbálunk például különböző korosztályokból egyéneket bemutatni, hogy lássák, milyen korcsoportok voltak a tömegsírba temetve; illetve különböző betegségeket, sérüléstípusokat is szemléltetünk.

Dr. Kis Luca: A rekonstrukció célja, hogy segítsen az embereknek érzelmileg kapcsolódni az adott egyénhez.
Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Jelenleg egy másik arcrekonstrukciós projekten is dolgozol: a Kunszállás–Fülöpjakab avar kori temetőben feltárt férfi arcának rekonstrukcióját végzed. Miért érdekes ez az egyén, miért pont az ő arcát rekonstruálod?

– A Kunszállás-Fülöpjakab lelőhelyen feltárt avar kori temetőt korábban már több szempontból is vizsgálták, azonban Dr. M. Lezsák Gabriella és az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark közös NKA-pályázatának köszönhetően újabb lendületet kapott a temető összetett, régészeti és természettudományos elemzése. Legtöbbször híres emberek, például fontos történelmi személyek arcát szokták rekonstruálni, akár egy-egy fontosabb tudományos szempontból kiemelkedő temetkezés esetében is. A temetőben kiemelkedő jelentőségű a 32. sírszámú egyén. Mind a régészeti mellékletei, mind pedig az összetett genetikai kapcsolatai azt mutatják, hogy a közössége elit rétegéhez tartozhatott.

– Ha rekonstruálsz egy arcot, mekkora a valószínűsége, hogy az egyén valóban úgy nézett ki életében, ahogy megjelenítetted?

– Természetesen lehetnek eltérések az eredeti archoz képest, mert nem mindenről van adatunk, viszont az arc karakterét vissza lehet adni. Az arcrekonstrukciónak két felhasználási iránya lehet. Az egyik a múzeumi megjelenítés. A másik az igazságügyi felhasználás, amikor próbálnak azonosítani egy személyt: ha elakad a nyomozás, rekonstruálják az arcot, így a rokonok és barátok felismerhetik az illetőt. Gondoljunk bele, ha egy barátunk sétál előttünk a Kárász utcán, akkor már a tarkójáról felismerjük. Egy kicsit így működik az arcrekonstrukció is: ha megvan maga a karakter, akkor egy barát, egy rokon számára felismerhetővé válik az illető.

Források szerint az avar kori férfiak csipesszel eltávolították az arcszőrzetüket, ezt tükrözi a Kunszállás–Fülöpjakab temetőben feltárt férfi arcrekonstrukciója.
Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Dr. Kis Luca ebben a projektben font először digitálisan hajat. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Mi a viszonyod a „nem tudományos” képzőművészeti alkotással? Szoktál művészi grafikákat készíteni, vagy számodra ez abszolút tudomány?

– Az utóbbi években nem sok időm jutott rá, viszont nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a művészet. Már gyermekkorom óta festek és rajzolok, ezért választottam az egyik szakomnak a rajzot. Gimnáziumban kezdtem egyre többet alkotni, nagyjából 15 éve rajzolok portrékat. Viszont mindig arra törekedtem, hogy reálisan ábrázoljak, a szabálykövető alkotást szeretem, így teljesen testhezálló feladat számomra az arcrekonstruálás.

– Mesélnél a rekonstrukciós munka előkészületeiről? Mi az, amit te vizsgálsz meg a leleten a rekonstrukcióhoz, és mi az, amihez más szakembereket kell bevonni?

– A rekonstrukció előtt részletes antropológiai vizsgálatot végzek, aminek több lépése van. Az első lépés, hogy megnézem, mi lehetett az egyén elhalálozási életkora, és milyen nemű volt. A következő fontos kérdés, hogy az arc megjelenése alapján milyen nagy földrajzi csoportba tartozhatott, mert ezekre az adatokra végig szükségem van, például adatbázisok, módszerek kiválasztásához. Az a módszer fog a leghitelesebb eredményt hozni, amely az adott eredetű népességre lett kifejlesztve vagy tesztelve. Különböző származású, életkorú vagy nemű egyéneknél különbözik például az, hogy átlagosan milyen vastag lehetett a lágyrész az arc adott részén. Emellett fontos végezni egy paleopatológiai elemzést is. Volt-e olyan fertőző betegsége vagy fejlődési rendellenessége, ami befolyásolhatta az arc megjelenését. Gondolok itt például a leprára vagy szájpadhasadék megjelenésére. Ezután lehet elkezdeni a rekonstrukciót, aminek az első lépése a koponya és a további szükséges csontok digitalizálása. Miután megvan az arc rekonstrukciója, régész, történész és genetikus segítségét kérem. Tudnom kell például, hogy milyen mellékletei voltak az illetőnek, és azok alapján milyen lehetett a viselete. Ha mellékletből nem lehet erre következtetni, akkor történeti források alapján az adott korszak jellemző viseletében rekonstruálom a személyt. Ezenkívül genetikus segítségére van szükségem ahhoz, hogy megállapítsa, milyen lehetett a rekonstruálandó egyén szemszíne, hajszíne, vagy bőrtónusa.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Különböző földrajzi területről származó egyének fogazati különbségeivel is foglalkozol. Milyen módszerrel dolgozol? Milyen különbségeket figyelhetünk meg a különböző nagy földrajzi csoportba tartozó emberek fogazata között?

– A fogazatokon egymáshoz képest általában apróbb egyéni varianciák figyelhetők meg, ezekre a különbségekre fókuszál a kutatásom. Ilyen variáció lehet például egy plusz csücsök, vagy a rágófelszín barázdáinak eltérő mintázata. Kimutatták, hogy különböző földrajzi eredetű népességeknél ezek a kis eltérések eltérő gyakorisággal jelennek meg a fogazaton. Például az egyik ilyen különbség a lapát alakú metsző. Ennek lényege, hogy a metszőfog belső szélei megvastagodnak; ez leggyakrabban az ázsiai eredetű népességnél fordul elő, míg az európai eredetű népességnél általában ez a perem hiányzik. A fogakat szabad szemmel vizsgálom, illetve van egy kis nagyítóm, amit használni szoktam.

– A tevékenységi körödbe tartozik még a csontok képi megjelenítése szaklapok publikációiban. Mire kell figyelni egy ilyen fotózás során?

– Az antropológiában fényképekkel tudjuk igazolni, hogy a megfigyeléseink valósak, ezért fontos szerepük van a publikációs folyamatban. Ebből adódóan az erre vonatkozó szabályok is nagyon szigorúak. Többnyire a folyóiratok is előírják, hogy nem szabad semmi olyan módosítást végezni a fényképen, amely nem érinti a kép egészét. Ha világosítok a fotón, vagy változtatok a kontraszton, az rendben van, de például nem tűntethetünk el retusálással egy csontra lógó ragasztódarabot, mert azzal meghamisítanánk a valós állapotot. Fontos, hogy a megfigyelendő részleteket megfelelően láttassuk a képen. Ehhez ideális megvilágítás szükséges, például súrolófényt kell létrehoznunk, amelynek pont jó szögben kell esnie a felületre.

– Te készítetted az illusztrációt a fegyverekkel eltemetett nőről is, aminek kapcsán Tihanyi Balázzsal beszélgettünk egy korábbi cikkünkben. Milyen adatok alapján dolgoztál a grafikán?

– Ebben az esetben nem maradt meg elég információnk a rekonstruáláshoz, ezért készült illusztráció. Az illusztráció esetén is a legfontosabb szempont, hogy minél hitelesebben jelenítsük meg, hogy eredeti helyzetében milyen lehetett a temetkezés. Így az antropológiai vizsgálatok eredményei mellett főként régészeti és történeti adatokra támaszkodhatunk. Itt adott volt, hogy az egyén idős és nő; a testhelyzet és a tárgyak megjelenítéséhez az eredeti sírrajzot vettem alapul. Ez egy milliméterpapíros rajz, amit a régészek készítenek a terepen a temetkezésről, tehát méretarányosan tudtam megrajzolni a tárgyakat is. A ruházat kapcsán nem volt sok adatunk, hiszen a Kárpát-medencei talajtani viszonyok között szinte mindig csak a szervetlen anyagok maradnak meg a sírban. Arról, hogy milyen volt a szabása és a díszítése, nincsen információnk, korabeli illusztrációkhoz vagy párhuzamokhoz tudtunk nyúlni. A ruha gyűrődéseihez egy kollegánk segítségét kértük: befektettük abba a pozícióba, amelyben a csontvázat találták a feltáráskor. Ráadtunk különböző anyagokat, és megfigyeltük, hogyan gyűrődik.

A fegyvermelléklettel eltemetett nő illusztrációja. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Mesélnél egy kicsit arról, hogyan készítesz el egy arcrekonstrukciót?

– A rekonstrukciókat digitális táblán végzem. Több 3D grafikai programot is használok, az egyik az a program, amelyben a Trónok harca sárkányát is készítették. Sok évbe telt megtanulni a szoftverek használatát, ami jó kihívás volt. Az egyes módszerek nem egy adott programra vannak kifejlesztve, így nekem kellett kitalálnom, hogy az általam használt – egyébként számítógépes játékok vagy filmek képzeletbeli karaktereinek modellezésére és animálására kitalált – digitális programban hogyan tudom megvalósítani a tanultakat. A program számos lehetőséget biztosít a digitális szobrászathoz. Például rengeteg különböző ecset áll a rendelkezésemre, állítható mérettel és intenzitással. Utóbbi attól is függ, hogy mennyire és milyen szögben nyomom rá a tollat a képernyőre.

– Valahonnan importálod a paramétereket, szükséges arányokat?

– Mindent saját kezűleg csinálok, akárcsak a szobrászok. A viszonyítási pontokat egyesével állítom be anatómiai mérőpontokhoz illesztve, az összes izmot egyesével tapasztom az arc megfelelő helyére. A méretek képletekbe illesztésével számolom ki, melyik jelölőhöz képest hova kell tennem például az orrhegy jelölőjét. Igyekszem mindig a legújabb és legmegbízhatóbb módszerekkel dolgozni. Ezeket már célzottan digitális rekonstrukciók készítésére hozták létre, és olyan lépéseket is magukba foglalnak, amelyeket szobrászati módszerrel nem lehetne megtenni. Ilyen például a koponyát „átszelő” referenciasíkok alkalmazása.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– A szakdolgozatodban egy 10. századi félbehagyott koponyalékelést vizsgáltál. Milyen okból lékeltek koponyát?

– A Kárpát-medencei avar, valamint honfoglalás kori leletanyagban nagyon jellegzetes jelenség a koponyalékelés (trepanáció). Ennek a kutatási területnek nagy hagyománya van a Szegedi Tudományegyetem Embertani tanszékén. Kollégáim, Dr. Bereczki Zsolt és Dr. Király Kitty ennek a témának a kiemelt szakértői.
Az általunk is vizsgált egyén esetében a koponyalékelésnek az úgynevezett sebészi formáját figyeltük meg, amelynek során a koponya mindhárom rétegét eltávolítják. Úgy vélik, hogy az ilyen típusú beavatkozás legvalószínűbb oka a koponyát ért sérülés gyógyítása – ha nem szilánkos a terület, jobban tud gyógyulni. Viszont ezzel eltávolították a bizonyítékot a megelőző sérülésről. Ennél az esetnél azonban láttuk a sérülés nyomát is. Valamilyen rövid vágóélű fegyverrel beleüthettek a koponyába, ezt a sérült csontterületet próbálták kivenni, de valószínűleg műtét közben elhunyhatott az illető, ezért nem fejezték be. Számunkra ez azért is különleges, mert így nemcsak azt láthattuk, hogy valóban egy megelőző sérülés lehetett a trepanáció oka, hanem betekintést nyerhettünk a műtéti folyamatba is, valamint arra is következtethettünk, hogy milyen eszközzel végezték a beavatkozást.

A mohácsi tömegsírokkal kapcsolatos vizsgálatokban a Szegedi Tudományegyetem, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai vesznek részt. Az embertani vizsgálatok a Szegedi Tudományegyetem Embertani tanszékén zajlanak együttműködésben más tanszékekkel és kutatóintézetekkel, a projekt vezetője Dr. Pálfi György tanszékvezető egyetemi docens.
Kunszállás-Fülöpjakab temetőben feltárt 32. sírszámú férfi arcrekonstrukciója Dr. Lezsák Gabriella és az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark közös NKA pályázatának köszönhetően valósult meg. A régészeti adatokat Dr. M. Lezsák Gabriella, a genetikai adatokat pedig Dr. Maróti Zoltán biztosították a rekonstrukció elkészítéséhez.

Balog Helga
Fotó: Kovács-Jerney Ádám